|
2021-10-11 19:40:13, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Csontváry Kosztka Tivadar festményéhez
Törő Zsóka :
A magányos cédrus
Fenséges, nagy cédrus voltam,
ágaimon dús lomb díszlett,
itt állok most magányosan,
szépségem rég elenyészett.
Törzsem mégis délceg, erős,
nem törte meg idő, vihar,
koronám bár kissé szellős,
tetején még sátor takar.
Középtájon, mint egy madár,
csonka ágam ég felé tör,
színe fehér, kérge sincs már,
hiúságom ezért gyötör.
De a hosszú, megnyúlt ágak,
mint egy páva farktollai,
lengedezve széllel szállnak,
integetnek szép karjai.
Biztos lábbal kapaszkodom,
föld mélyébe tör gyökerem,
magányomhoz ragaszkodom,
élek kies hegyvidéken.
Szépségem bár semmivé vált,
színes felhők vesznek körül,
békém végül rám itt talált,
emlékezem, s lelkem örül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Törő Zsóka |
|
|
|
Címkék: festményéhez, ragaszkodom, magányomhoz, hegyvidéken, elenyészett, kapaszkodom, integetnek, farktollai, magányosan, lengedezve, középtájon, szépségem, csontváry, emlékezem, szállnak, gyökerem, megnyúlt, hiúságom, fenséges, magányos, díszlett, tetején, koronám, vesznek, tivadar, kosztka, mélyébe, széllel, szellős, ágaimon, törzsem, semmivé, lelkem, délceg, csonka, hosszú, magányos cédrus, páva farktollai, Csontváry Kosztka Tivadar, Törő Zsóka,
|
|
Offline
